Az én városom

A régi illatok és ismerős házfalak,
belefolynak az egyhangú csendbe.
Az üres utcákon az álmos szürkeség,
mintha öröktől itt lenne.
 
Még a harangszó is változatlan.
Így tűnnek el a tegnapok a mában.
Látványosság: az utazó cirkusz
és a turisták zsongása a nyárban.
 
Néhány kalandvágyó elvándorol innen,
a zsivajosabb élet, a nagyváros felé.
Aki elmegy, hamar felejtik,
arca visszatérve már idegené.
 
Kisváros ez, az utcaseprő is ismer,
az utcán köszöngetve mindenkit ismerek.
A tóparti fák közt jártam iskolába,
és úgy harminc éve itt voltam gyerek.