Nagy fa áll a tisztás szélén, árván,
lombja tán az egekig felér.
A szél nyúzza, recsegteti ágát,
ahogy csak az erejéből ér.
Várnia kell, bár nehéz a strázsa,
de ott lenn a mély avar alatt,
új jövevény nyújtogatja szárát,
egy új élet, egy új pirkadat.
Fa tövénél friss hajtások nőnek,
indul már egy újabb nemzedék,
holnapra, a fejére is törnek,
mégsem hagyják el a fa tövét.
