Szeretnék neked írni,
szépet jót és kedveset,
afféle verseket,
amelyet
agyam küld ujjaimra,
de nem tudok,
nem lehet…

 

Bolond fejem elhitte,
soraim árnyék-képeit,
rímeit,
rémeit,
fogyó szürkeállományom
képzelgéseit.

 

Sort sor után visz a kezem,
körmölök zilált betűt,
– káosz mindenütt –
iszom az édes nedűt,
teletöltöm poharam újra,
végre fejbe üt.

 

Borszagú lehelettel
cipőmet oldozom,
melléd feküdni nincs jogom,
– gondolom –
Bújnék hozzád, csókolnálak,
csüggnék ajkadon.