Egymás mellett zsúfolt kalitka-házak
kert nélküli hatvan négyzetméter. 
Örül a bányász, hogy összehozta
családjának ezt a két kezével.

 

A betonban, hol a melós lakik,
a vájár (akit tisztelek),
egyik napról a másikra él,
a tartástól fosztott embersereg.

 

Este megpihennek a feszülő izmok,
sörtől savanyú nyáluk freccsenő,
az ötödiken a szélső lakásban,
hangosan felsír egy éhes csecsemő.

 

A kocsmában később összegyűlik
a gyűrött arcú bányászcsapat,
két nagyfröccs közt megbeszélik,
„nyugdíjra is a panel marad…”.

 

Már csak a lámpák pislákolnak
és néhány szem a házakon,
aztán belefolyik az éjszakába,
a hideg és sötét beton.