Egy kapcsolat, legyen az baráti vagy szerelmi, a külső alapján indul el egy irányba. A külső egy szűrőként működik. Az alapján ítélünk. Főleg első reakcióként. Ez az ítélkezés rányomja a bélyegét a kapcsolat további kimenetelére, vagy véglegesen, vagy egy időre. Társkereső oldalakon a keresők fotóval startolnak a húspiacon. Jobb esetben. Persze vannak olyanok, akik ezt megelőzvén nem töltenek fel magukról képet, csak kérés alapján. Amikor a képet meglátjuk, nem feltétlenül fedezzük fel a képen pózoló igazi énjét. Külsőt látunk. Ez a külső vagy érdeklődővé tesz, vagy benedvesíti a bugyit, vagy felállítja a mércét… Ugyanez történik az életben – mármint a komputer mentes életben – is, amikor szembe jön velünk az utcán a nagy Ő.  A nagy Ő?
Ám mi is a külső?
A külső változik. Elmúlik. Elmúlik, ha tetszik, ha nem! A hölgyek-urak, ha csinosak maradnak is, és jól áll rajtuk a dögös ruha, ennek ellenére sem biztos, hogy szívesen levetkőznének egy lámpafényes szobában. Mert a mérleg nyelve ugyan az optimális súlyt mutatja, ám a bőr ráncos, a karok lógnak, a popsi keménysége, feszessége is már csak a régi fényképeken látszik kívánatosnak. Az arc sem marad a régi, az imádott. Az is megváltozik. Kialakulnak a karikák, a ráncok, esetleg a bőrön megjelennek a nagyifoltok. Szóval a külső változik, bármennyire is igyekszünk frissen fitten tartani, a ropogósság biza múlandó!
Mi az állandó hát?
Ami nem látványos. Ez pedig nem más, mint a belsőnk. Ezt a legkönnyebb s egyben a legnehezebb is megmutatnunk.  Mivel a külső alapján valószínű esélytelenné válik a legszebb megmutatása. Amikor ítélkezés nélkül megengedjük maguknak, hogy megismerkedjünk valakivel, amikor nem képzelünk többet bele egy ismerkedésbe, mint ami épp akkor benne van. Nos, ekkor tudjuk magunkat igazán jól érezni a másikkal.
Mi lesz ebből az ismerkedésből?
Miért kell előre ugrálni? Nem jobb élvezni a pillanatokat, a perceket, hogy jó vele itt és most? Úgyis a beszélgetések alapján dől el, hogy van-e benne több. Vagy megismerkedtünk egy érdekes emberrel, akivel jót tudunk beszélgetni, akitől sokat tanulunk, aki sokat tanul tőlünk. Vagy…
Ha elmegyünk egy olyan találkozóra ahol a face-bukkos fénykép alapján ugyan nem, de a levelezés alapján kialakul egyfajta érdeklődés, abból rossz nem sülhet ki. Még akkor sem, ha nem az életünk hátralévő részére találtuk meg a társunkat. Mégis egy élménnyel gazdagabbak lehetünk. Rábukkanhatunk egy barátra. Vagy mindössze eltöltöttünk egy kellemes estét valakinek a társaságában, akinek a nevére még holnap is emlékezni fogunk.
Aki egyedül van – akár egy párkapcsolaton belül is, mert abban is lehet egyedül –, az keres! Keresi azt a társat, akivel jól érzi magát, aki elfogadja olyannak amilyen. Akivel tudja élvezni a beszélgetéseket és a csendet. Aki mellett nem vágyik másra, mert Ő maximálisan elég számára.
Azt gondolom, hogy egy bizonyos kor után egyre nehezebben megy a társkeresés annak, aki addig nem találta meg a nagy Ő-t! Megvannak a kialakult szokások, beidegződések. Amit egy „újnak” vagy „új mellet” meg kell szokni, el kell tudni fogadni.
S ha ez nem működik bármiért is, sokkal hamarabb felrúgjuk. Mondván: öreg vagyok én már ahhoz, hogy változtassak. Még van egy számomra érdekes, felfoghatatlan valami, ami az utóbbi időben annyira divatossá vált, mint a MÁS-ság. Ez pedig nem más, mint az 50 feletti férfiak kapcsolata, házassága a szigorúan huszonöt és harmincöt év közötti nőkkel.
Ott hagyják a családjukat, feleségüket, mert az sokat veszekszik, követelőzik, hogy hajtsa le a WC tetejét, hogy ne dobálja szét a zokniját, hogy menjen és nyírja le a füvet a kertben, ha már ekkora kert kellett a házhoz.
Elhagyja a feleséget, aki morog, ha nem mehet el a havi kényeztető szépségtúrára. Persze ez a túra többnyire azért kell a „szerencsésnek”, hogy Apa büszke lehessen rá, hogy milyen jól néz ki! Anya mind ezek mellett mos, főz, takarít, figyel Apa ügyes-bajos dolgaira. Apával örül, ha életük alakulása úgy kívánja, vagy éppen sír, amikor a dolgok nem mennek pont úgy, ahogy azt mindenki szeretné. Persze Anyának is eszébe jut, hogy kellene valaki más, akivel olyan laza és boldog lehet, mint fiatal, feszes, ropogós korában. Aki mellett nincsenek gondok, csak a wellness van, az ajándékok, a megkülönböztetett és kitüntető figyelem. Akivel az éjszaka nem alvással, horkolás, hallgatással telik, hanem kéjjel, egymás utáni orgazmusokkal. Mint annak idején, sok-sok évvel ezelőtt Apával… Majd Anya számára jön a felismerés. Ugyan minek? Kezdeni elölről az összecsiszolódást? Hiszen ahogy az élek kopnak, ugyanolyanná válna, mint a jelenlegi. Akkor inkább a jelenben marad. Őt már ismeri valamennyire. S különben is… Ő ismeri a striákat a testén, tudja, hogy az egykor formás ciciket kettejük szerelmének gyümölcsei, szopizták löttyedtre. A szeme alatti ráncok kialakulásáért felelős sztorikra pedig mindketten részletekig emlékeznek. Megmarad ő Apa mellett, hiszen akármilyen is, még is csak együtt öregedtek meg.
(Ide azért megjegyzem, hogy ez az „akármilyen is” minősíthető, hiszen egy kapcsolat akkor kapcsolat, ha vannak kapcsolódási pontok, közös érdeklődés, együtt töltött programok stb. Például egy wellness. De ezt majd pár oldallal később kifejtem bővebben).
Ám Apa, egyszer csak fogja magát és úgy dönt, hogy szétnéz az aktuális húspiacon, hogy van-e még neki ott keresni valója… El tudja-e adni csajozós dumáját ma is? Hát? Ha a csajozós dumát nem is annyira a tartalma miatt, mint a bankkártyája miatt, de eladja. Megismeri a 28 éves Pippit, aki boldog mert puccos helyeken vacsizik, mert kap pénzt, hogy „shoppingolhasson” a plázában. Majd ha Apa bukszája bírja papírpénzzel, hozzá is megy feleségül. S hogy „szerelmüket” megkoronázza, és az örökséget bebetonozza magának, szül neki egy gyereket is.
Apa roppant boldog. Van egy új felesége. Aki fiatal, szép, csini, ropogós. Büszkén mutogatja és még a köztük lévő korkülönbségre is büszke, mert Ő, az ő korában ezt megtehette. Majd eltelik pár év és Pippi, Apát cseréli le, ha még él.
Gúnyos vagyok?
Biztos, könnyen lehet!
Ez velem pikk-pakk megesik.
De nézzük csak!
Apa mi a retekből gondolja úgy, hogy a huszonéves Pippit kielégíti az ő látványa? Pláne hosszútávon! Miből gondolja Apa, hogy Pippi vak? Apa nem mai gyerek már. A ráncok, a szottyadt, aszott test rá is épp oly jellemző, mint otthagyott szépségtúrás egykori nejére. Persze van az a pénz, ami feledtet minden gyomorforgató villanást.
És egyszer csak itt is beérik a csere…
Egyszóval, értelmezhetetlen!

S ha épp a házasság szentségét vettük nagyító alá, akkor egy kis szösszenet a gondolataim közé:
A házasságot ma már úgy gondolom nem ártana átértelmezni, demokratizálni. Nem tulajdonos van és tulajdon. Azaz a férj és az ő felesége. Hanem van a férj és van a feleség. A nőkkel a házasság kötéskor megesik, hogy felveszik a férjük család és utónevét, vagy csak a férj család nevét. Ám a nő azzal az aláírással le is mond önnön magáról. Alárendelté, tulajdonná válik. Tovább nem is ragozom. Mert amikor ezt megteszi a boldog menyasszony, nem is számol azzal, hogy ez milyen hatással is lesz a közös életünkre. Persze, vannak olyan nők, akik egyedül, önállóan képtelenek arra, hogy sötétben hazataláljanak.
Amikor esetleg bekövetkezik a válás, ők roppant nagy break-dance-t tolnak. Az ex-férj nevéhez ragaszkodván élik tovább drámaira fordult életüket valamilyen Né-ként. Teszik ezt egészen addig, amíg valaki fel nem karolja gyámoltalan énjüket, s haza nem vezeti őket a sötét utcákon. Hálából most az ő nevét akasztja magára a „mázlista”, s így lesz belőle valamilyen másik -Né. De a név csak egy dolog egy házasságban.

Na, ez után a kis kitérő után, térjünk vissza az alapgondolathoz, és most nézzük meg másképp is ezt a párkapcsolat dolgot.
A házasságkötés után mintha elfelejtődne a másik. Legyen ez a férj vagy akár a feleség. Elfelejtődik, hogy meglepjék egymást valami figyelmességgel. Hogy Apa Anya elé menjen a közérthez ahonnan rogyásig pakolt szatyrokkal zsonglőrködik hazafelé. Vagy egyszerűen csak felkapja a telefont és rendeljen egy pizzát vagy elvigye vacsizni, hogy azon az estén legyen idő egy sétára, beszélgetésre, kikapcsolódásra.
Szerintem sok feleség vagy férj nem feltétlen a csengő forintokért vásárolható figyelmességre gondol, sokukat nem kizárólag az tesz boldoggá. Elfelejtenek élni, figyelni, figyelmesnek lenni. Elfelejtenek beszélgetni, kirándulni. Elfelejtik, hogy a piacorientált világon kívül is létezik világ. A megbecsülés az odafigyelés, a szeretet világa! Rossz a sorrend, de már így marad.
Mi is valójában egy párkapcsolat, avagy mennyire vagyok szeretve?
Először is tisztázzunk valamit!
A dekoratív cickók, ropogós, feszes popsi, vagy a kigyúrt, szolárium barna férfi felsőtest édes kevés a másik megtartásához. Hiába bármilyen szépségtúra vagy konditerem. Persze erre is van igény, de ezt inkább igénytelenségnek hívom. Barbie lány és izomagy… Ugye tetszik tudni, hogy mire gondolok?
Aztán ott van a másik tévhit: „Azért szeretem a páromat, mert szeretetet kapok tőle” Ez egy baromság. Óriási nagy hiba, de mégis sokan beleesnek ebbe a csapdába.
A szeretet akkor erős, ha az nem függ a viszont-szeretettől. Ez az azért adok, hogy kapjak esete, tehát nem önzetlen. Szeretni viszont csak önzetlenül lehet.
Aki szeret az mit ad a másiknak?
Önmagát. Feltétel nélküli teljes önmagát. Mindent önmagából. Mindent! Mindent! Mindent!
Na de menjünk tovább!
A párkapcsolat alapja mindenféle közhiedelemmel ellentétben, nem a jól néz ki, jó vele az ágyban és egy csomó más értéktelen tulajdonság, hanem a közös érdeklődés. Most erről lesz szó.
Van Anya, aki megismerkedik Apával és fellángol a szerelem. Aztán – még a rózsaszín köd leple alatt –, jön a házasság, gyerekek. Itt van az a fordulópont, ami vagy lassan, vagy már a kicsi 1-2 éves korában bekövetkezik. Átalakul ez az eufórikus érzés szeretetté. Majd elég néhány év, – jobb esetben ez kitevődhet akár tízre is – ahhoz, hogy elfelejtsék, miért is lobbant fel a szerelemük. Nem vagyok pesszimista, borúlátó, vagy – ahogy mostanság divat mondani – negatív. Ezek egyszerűen tények.
Mi is a jelentése a szeretet szónak, ennek az elcsépelt, lassan már közhelyesnek tűnő szónak valójában?
Paul Hauck szavai szerint: "Sokan képtelenek kimondani azt, hogy szeretlek. És tényleg, van valami misztikus, varázsos ereje ennek a szónak. Elég hallani ezt az egyetlen, őszintén kimondott szót, máris biztonság, melegség és jóindulat tölt el, valami olyan, amit soha máskor nem érzel."
Nem értek egyet Hauck-kal. A „szeretlek” szót önmagában nem szabadna kimondani, mert értelmezhetetlen. Ezt a szeretlek szót, mára már ki kellene hagyni a szótárból, mert szerintem az, hogy „szeretlek” nem más, mint egy odadobott szó. Ha már minden áron ki szeretnénk mondani, akkor inkább foglaljuk mondatokba érzéseinket a másik iránt, mert könnyen lehet, hogy párunknál másképpen van definiálva, a szeretlek szó. Fogalmazzuk meg neki, hogy miért és mit szeretünk benne. Higgyétek el, értékelni fogja, és nem azt veszi le belőle, hogy a pasijának már megint a száját lebegteti a szél.
Tehát ott tartottam, hogy eltelt öt, tíz év a rózsaszín köd óta.
Ez már az az időszak, amikor mindkét félnek időről időre meg kell újra fogalmaznia, hogy mit és miért látott akkoriban, és még mindig látja-e a társában azt, ami régen megfogta és még ma is ott tartja mellette! Mit kap tőle és befogadó-e rá? Miért éppen ő lett a nagy Ő, vagy tulajdonképpen ő még egyáltalán a nagy Ő?
Itt ezen a ponton kell nagyon őszintének lenni. Félre kell tenni a megalkuvó gondolatokat, mert a felmentő, és hazug kifogások egyből felsorakoznak ám. Ezek általában így hangoznak: „jó ember és megbízható”, „szeret a maga módján”, „megértem, ha más az érdeklődési köre, hiszen nem vagyunk egyformák”, „végül is eltöltöttünk már együtt tizenöt-húsz évet”, „a gyerekkel is el tudok menni wellnesselni” és még folytathatnám…

Egy megjegyzés ide:
Ezeket a kifogásokat általában Anya építi fel magában, hiszen a biztonság sokat nyom a latba. Persze erős egyéniséggel rendelkező nőknél ez nincs feltétlenül így, igaz ők nem is félnek újítani. A férfiak nem váltanak, mert jól érzik magukat a komfortzónájukban, hiszen Anya kiszolgálja őket. Mos, főz, takarít stb.. Sőt ezek a pasik amennyiben kiesnek belőle, egyből be is pánikolnak.  Az erős egyéniségű férfiaknál kicsit más a helyzet. Ők a nőkkel ellentétben nem váltanak, hanem „lenyomják”, ledegradálják társukat, aki nem társ már, csupán az „én feleségem”. Feleségem. Ugye mekkora ez a különbség? Birtokos viszonyt fejez ki.

Csak akkor működik jól egy párkapcsolat, ha sok-sok közös élmény, közös program, közös terv van benne. Természetesen közös érdeklődés által vezérelve és nem a másik miatt végig szenvedve.
Mik is ezek a közös programok és hogyan működik ez az egész?
Társunk szokásainak, baráti körének, hobbijának és munkájának tiszteletben tartása mellett igenis szükségesek a folyamatos hétvégi és hétközi közös programok. Hangsúlyozom folyamatos és nem egy-egy alkalomra vonatkozóan! Nem így: „na, elmegyek vele, mert már régóta rágja a fülemet.”; „legalább békén hagy utána végre.”; „legyünk túl rajta” Ugye ismerős? Vagyis, ha Apa nem szereti a vizet, amíg Anya imádja a Balatont, Apa hülyeségnek tartja a bulizást, és tánc helyett ül a sarokban (rosszabb esetben el sem megy a párjával), valószínűleg kevés élvezetes közös programban lesz része mindkettőjüknek. Ennek folyamodványaként nem is tudnak ezekről a dolgokról beszélni, együtt emlékezni közös élményeikre. „emlékszel, amikor az X buliban ez és ez történt?” – Ja, nem is voltál ott – ugrik be Anyának. Ez az a tipikus eset, amikor két ember, „párként” marad egyedül. Ez ideig-óráig elviselhető, aztán elég nyomasztóvá válik. Az sem egészséges, ha bármelyik fél fenntartással, esetlegesen ellenségesen kezeli párja barátait. Tulajdonképpen elüldözi őket viselkedésével, és ezzel a magatartásával elszigeteli a másikat. Ez így még durvább, hiszen ezzel szinte rabságba kényszeríti őt a kapcsolatukban. Ez nagyfokú önzés.

Építő beszélgetések:
Készült egy statisztika, miszerint a házaspárok több mint hatvanöt százaléka napi szinten átlagosan egy óránál többet nem beszélget egymással. A szomorú az, hogy ebben az egy órában sem tartalmas beszélgetést folytatnak, hanem csak a napi dolgokat beszélik meg.
Ki adja fel a sárga csekkeket? Mi lesz este a tévében? Mi van a gyerekkel? Satöbbi.
Egy minőségi kapcsolatban szükség van az egymásra odafigyelő, több órás beszélgetésekre. Ettől nem punnyad el az egész és ettől nem tompulnak el az érzések. Ezek a beszélgetések akkor építő jellegűek, ha odafigyelően, – ez úgyis kiderül mindkét fél reakciójából, hogy mennyire van ez így – kettesben és nem a „háttér-tévé” hangja mellett zajlanak. Személy szerint én a séta közben és az ágyban szeretem.

Az régi-új keresése:
Ha beismerik maguknak, ha nem, valójában a legtöbb haldokló vagy ellaposodott kapcsolatban mindketten tisztában vannak azzal, hogy milyen irányba kellene lépni, mit is kellene megváltoztatni ahhoz, hogy ebből a pocsolyából vagy így, vagy úgy, de kimásszanak. Akár együtt, akár külön-külön.
Anya már unja a mindennapok egyformaságát. Apa is unja Anya dolgait. Tehát mi is történik tulajdonképpen? Unják egymást.  Hiányzik a megújulás, változás és a régi pezsgés az életükből. Ugye mindenki ivott már langyos üdítőt nyáron? Milyen volt? És hideget?
Legtöbben azt hiszik, hogy egy párkapcsolat a váláskor ér véget. Ez egy roppant nagy tévedés. A váláskor már csak rákerül az i-re a pont. Sokkal előbb, akár évekkel előbb mindez már megtörténik. Már akkor szétdől az egész tákolmány – mert ugye ez akkor már nem más –, amikor Anya vagy Apa már nem szívesen megy haza, vagy nem várja örömmel haza a párját. Másra vágyik. Másik társra, minőségi együttlétekre, tartalmas ráérős beszélgetésekre. Persze már egy ideje fennáll ez a probléma, de a szenvedő fél nem vesz tudomást róla, vagyis nem akar tudomást venni róla. Ha nem gondolok rá, akkor nincs is. Struccpolitika. Ennél már csak az a rosszabb, amikor ezt észre sem veszik, csak élnek bele a nagy semmibe. Lapos kő szindróma.
„Jó ez így.”, „Teszem a dolgomat.”, „Eddig is így volt, miért változtatnék?” Anya hazudik magának és még el is hiszi. Mire vágyik Anya? Azt szeretné, ha Apa kényeztetné a lelkét. Ezt ne a csöpögős formájában tessék elképzelni, hiszen Apa már nem egy rózsaszín-ködös hős-szerelmes. Anya ezt igényli kimondatlanul is, s ha ez elmarad, akkor megcsoffad, kiszárad a lelke, és már nem lesz mit adnia Apának. Apa egyszerűen csak van Anya életében, mint egy lakótárs.
Anya ezért hiánypótlásként körülveszi magát a gyermekeivel vagy testvéreivel és nekik adja át azt a szeretetet is, amit Apának kellene, hogy adjon. Látja ő jól, hogy Apának hiába adná, mert ő már nem befogadó rá. Anya hazudik magának, de igényli a szeretetet, ezért megpróbál ösztönösen minél többet kapni a család többi tagjától. Ez a tudat alatti lelki pótcselekvés jellegzetes példája. A szeretet-éhség öntudatlan kielégítése.
Na, nézzük meg ezt Apa oldaláról is.
Apa általában úgy reagálja le ezt a punnyadó családi életet, hogy játék gépezik, iszik, esetleg csajozik, – persze csak titokban, mert csajozni úgy az igazi. Van persze ennél sokkal passzívabb „Apa” is, aki egyszerűen a fotelban élvezi a komfortos életét és még hiánypótlásra sem vágyik. Sem tettben, sem szeretetben. Nem szeretnék ennyire negatív képet festeni a férfiakról, de sajnos ez a jellemző. Természetesen Apa is igényli a szeretetet, de ő inkább a büszkeség mintaképe. Büszke rá, hogy őt mennyire szereti a lánya vagy a fia. Mivel tudja, hogy szüksége van erre a gyermekétől kapott „büszke vagyok, hogy mennyire ragaszkodik hozzám a gyerek” szeretetre, ezért néha vannak is fellángolásai, amivel ezt a szülőszeretet-képet életben tartja. Ettől ugyan nem lesz jobb semmi, hiszen Anyával ugyanolyan fos továbbra is az életük, de legalább a gyerekek…
„Kifelé” persze Anya és Apa a mintacsalád megtestesítője. Milyen szépen élnek – mondják azok, akik nem látnak be a színfalak mögé. Ez az „ál”-lapot akár életük végéig is elkísérheti őket. Az ugyan, már egy másik kérdés, hogy ez az élet egy nagy kupac barnamaci. (És még nagyon finom voltam.)
Ennek a párkapcsolatnak lőttek. Hogyan tovább hát?
Anyának érzelmekre van szüksége, befogadó érzelmekre, viszonzott érzelmekre. Önkéntelenül keres tehát. Vágyik valakire és valamire. Egy olyan férfira, aki betölti a lelkében keletkezett űrt. Röviden: Szeretne újra szeretni és szeretve lenni.

Itt álljunk meg egy pillanatra!
Mitől lesz vonzó egy férfi egy nő számára? Van egy rossz hírem hölgyeim. Aki olyan férfit keres, aki vonzó külsejű, humoros, okos, magabiztos, romantikus, jó az ágyban, megbízható, hűséges, ragaszkodó, okos és még hasonlít is kedvenc férfi színészére – nézzen meg inkább egy csöpögős hollywoodi filmet. A fejben felépített álom-pasit várni, számomra egyenlő a vénlány személyével.
Ki is ez a férfi ideál a földön járó hölgyek esetében? Legózzuk össze!
Az a kiindulási pont, hogy van egy etalon-ideál, ami egy általánosan elfogadott pasikép, amihez igazodni kell, kellene, eleve hibás. A lényeg, hogy mindenki találja meg a saját ideál képét, és ezt ne a többiek függvényében, egy általános vázra építve, hanem a saját vélekedése szerint tegye. Ebben az értelemben mindenki ideálja valakinek. Nőkkel folytatott beszélgetéseim során mégis csak be kellett látnom, hogy vannak közös kapcsolódási pontok, szinte azonos igények. Tehát az általános váz ennek ellenére létezik.
Most ezeket nézzük meg!
– Függetlenség
Nem véletlenül került az első helyre a függetlenség. Senki nem szereti, ha osztozni kell másokkal. Biztosan mindenki hallotta már ezt a mondatot egy panaszkodó barátnőtől vagy ne adjisten saját berkeken belül: „Rosszul élünk a nejemmel és el akarok válni tőle, de addig tartsuk titokban.” Igenis fel kell vállalni önmagunkat és párunkat. A titokban ismét egy hazugsághoz vezet. A titkos ugyan izgalmas is egyben, de van ennek így értelme? Döntse el mindenki maga.
– Érzelem a szavakon túl
Na persze nem eltúlozva! „Nagyon szeretlek!” Miért lehet kicsit is szeretni? Szeretlek és ennyi. Mit kell mindent túlragozni. Persze ezek szavak. Aki sűrűn mondja az nem más, mint hangember. Természetesen szóban is meg kell fogalmazni és kimondani az érzéseket, de nem naponta ötvenszer és nem egy „szeretlek” szóban. Meg kell éreznie mindenkinek, hogy milyen sűrűn és milyenképpen nyilatkozik meg verbálisan. A tettek hangosabban beszélnek a szavaknál – mondja egy népi bölcsesség. Ez így igaz. Szeretetünket és a párunk iránti tiszteletünket szavak helyett tettekkel mutathatjuk ki igazán. Mi történik vajon akkor, ha a szerelmünk fejében elindul a vezérhangya. „Tényleg szeret, vagy csak mondja?” Vajon mi az oka ennek a kételkedésnek? Ilyenkor jön a jól ismert mondat: „Szerelmem, hiszen ezerszer elmondtam már neked…” Hosszútávon az a férfi nem ideál egy nő számára, aki képtelen megmutatni az érzelmeit. Fontosnak tartom, hogy ki merje mutatni őket és azt is, ha valami fáj neki. Merje megmutatni, hogy férfi létére ő is érző lény merje felfedni a gyengeségeit a párja előtt. A férfiak többsége sokszor pont ezt a tulajdonságot palástolja el, mert fél, hogy ettől gyengébbnek, kevésbé vonzónak tűnik. Ez egy téveszme.
Akkor hogyan is tudja kimutatni tettekkel?
Az urak nagy része egy dologról feledkezik meg. A kicsi ajándékokról, amik azt jelzik, gondoltam rád. Nem kell minden nap virágcsokorral hazabaktatni, de néha egy szál virág vagy a kedvenc csoki sokat nyom a latba egy női lélek esetében. Lehet ez bármilyen kicsiség jól fog esni. Itt egyből át is jutottunk a következő tulajdonsághoz.
– Figyelmesség
Ha az a pasi igazán odafigyelő, akkor azt is észreveszi a párján, ha ő igyekszik valamit eltitkolni előle. Nem a titkolózást értem ez alatt, hanem az olyan feladatokat, amit kedvese egyedül szeretne megoldani, ezáltal nem terhelve a másikat. Aztán vannak olyan alapvető dolgok, mint a névnap és szülinap. Ezt nem ragozom.
Egy ismerősöm mondta, mikor feltettem neki a kérdést a figyelmességről:
„Olyat kapok tőle, amit mindig is szerettem volna. Legyen ez egy tárgy, kirándulás vagy akár egy gesztus. Ilyen például az olyan apróság, hogy észreveszi, ha fodrásznál voltam és megdicséri a frizurámat. A figyelmes számomra azt is jelenti, hogy érdekli a véleményem, és ha nem is ért vele egyet, megbeszéli velem.”
Ezekből a gondolatokból kiderült remélem, hogy a figyelmesség mindenki számára mást jelent és másképpen értékelődik.
– Szex
A szexben is ugyanolyan fontos az odafigyelés és a megújulás, mint az élet bármely más pillanataiban. Szándékosan pillanatait írtam, ellentétben az ide megszokottan illő „területén” szó helyett, mert tudatosan nem kategorizálok szét területekre egy kapcsolatot. Az olyan kocka-gondolkodásra vallana, na meg az ilyen megfogalmazásoktól olyan szakkönyv szaga lenne ennek az írásnak, amit nagyon nem szeretnék. Ráadásul az egész élet pillanatokból áll. Szóval a szex, azaz szeretkezés, – amit én úgy hívok szerelmeskedés – az én olvasatomban két részből tevődik össze. Az érzelmek feltétel nélküli átadásából, érzékiségből és a gátlások nélküli örömszerzésből. Most biztosan sokan nem értenek velem egyet, de a szexet igenis tanulni kell. Nem kell komoly dolgokra gondolni. Egyszerűen csak azok a megélések, amiket az élet produkál, és odanyom a pofánkba. Ezeket általában régebbi kapcsolatokból, esetleges jó vagy rossz megtapasztalásokból nyerünk. Fontos, hogy ezt ne rutinnak érezzük, hanem minőségi odaadásnak.
Az érzelmek és érzékiség mindenki számára mást jelent, ezért hiába is próbálnám leírni, hiszen az csak az én valóságomban állná meg a helyét. Maradjunk annyiban, hogy az érintés szót kezelje mindenki a helyén, mert valahol ott lesz ez a fogalom is. A nők szex közben igénylik, hogy odafigyelően foglalkozzanak a testükkel és a lelkükkel egyaránt. Kevesen tudják viszont, hogy a férfiak is ugyanígy igénylik ezt, hiszen ez egy tudat alatt megfogalmazott elvárás mindkét fél részéről.

A szexuális együttlét sajnos sokak számára elsősorban a testi örömszerzést jelenti, de kiteljesedése magával vonja a lélek örömét, kiegyensúlyozottságát is. Milyen felemelő egy zsúfolt nap kicsikart magányos pillanatában az éjjeli együttlét meghitt érintéseire gondolni, s vágyódni a párunk érintésére. Mindez fenntartja az érdeklődést és a megbecsülést a másik iránt, ami a jó kapcsolat egyik alappillére a sok közül. Nagyon fontos és feltétlenül ide tartozó gondolat az is, hogy mitől nem degradálódik le a testi örömérzet, egy fantázia nélküli „megszokás-szex” szintjére. Ezt egy szóval le lehet írni. Nem kell ragozni. Ez a szó a MEGÚJULÁS.
– Színes egyéniség
Általános jelenség, hogy társaságban szinte sziporkázik valaki, otthon pedig a tévé előtt okosan néz ki a fejéből. Ettől ő a párjának nem lesz színes egyéniség. Ellenkezőleg. A viselkedésének két véglete miatt még nagyobb kontrasztot mutat a felesége számára, akaratlanul is kihangsúlyozva kapcsolatuk másodlagosságát. Ennél még az is jobb volna, ha a baráti társaság szürke tagja maradna csak. Az sem megoldás, ha egy színház bérlet segítségével oldja meg ez az áldott jó ember a közös programokat. Ez egy kissé fantáziátlan nemde bár?
Az egyik hölgytől ezt a mondatot kaptam a színes egyéniség fogalmára:
„Mindig kitalál valami olyat, amit még sosem csináltam, csak szerettem volna. Meg tud lepni.”
Ennél jobban ezt én sem tudom megfogalmazni.
– Ápolt és igényes
A minap olvastam erről egy viccet. Nagyon találó, hiszen a legtöbb vicc alapja a mindennapi életből való.
Az ápolt és igényes férfi…
16 és 25 év között: Fél óra a tükör előtt, tökéletes és fehér fogsor, divatos ruházat, fürdés napi kétszer, parfüm, menő helyekre járás.
25 és 35 év között: Egy óra a tükör előtt, jó egyetem, jó állás, szép fogak, divatos ruházat, fürdés napi egyszer, menő helyek külföldön.
35 és 45 év között: Divatos öltöny, menő kocsi, elég jó állás, fürdik, mos fogat és van haja, néha szórakozik, néha külföldre megy.
45 és 55 év között: Ha elmegy valahová, felöltözik, mos fogat és megmossa a fityma alatt is legalább szex előtt.
55 és 70 év között: Néha felöltözik normálisan, néha fürdik, megmossa a protkóját legalább esténként.
70 felett: Igényli, hogy megfürdessék…
Jót mosolyogtam rajta, de legyünk őszinték a nagy általánosságot nézve, közel áll ez a valósághoz…
Felsorolhatnék még jó néhány tulajdonságot, de azok már választható opciók. Ilyenek például a határozott, intelligens, céltudatos, humoros, tisztelettudó és még folytathatnám a sort…
Mindenki felépítette magában az elvárásait, és azokat az értékeket, amelyeket mindenképpen fontosnak tart a párválasztásban. Ennek ellenére ott van rizikó-faktornak a szerelem, ami ezt az egészet felboríthatja. De maradjunk Anya feltételezett ideáljánál!
A fenti felsorolásból kirajzolódik szépen, hogy Anyának nem olyan fontos már, hogy mennyire kidolgozott ennek a jóembernek a felsőteste. Anyának átalakult az értékrendje, ami nem baj ugyan, ha ez az értékrend Apáéval együtt és nem külön-külön alakul át.
Milyen is Apa? Egy szóval megfogalmazható. Szürke. Kivesztek belőle azok a tulajdonságok, amiket Anya keres egy pasiban, netán egy kalandban. Anya számára Apa az együtt töltött évek alatt észrevétlenül átalakult férfiből, semleges nemű lakótárssá. Anya szintén csak egy feleség és nem a Nő már Apa agyában. Ebből logikusan következik, hogy Apa egy másik nő számára a Férfi, és Anya egy másik férfi számára lehet már csak a Nő.  Anyának kell újra egy férfi. Tehát keres…

Első lépések, avagy a felfedezés varázsa:
Egy hosszú távú kapcsolat után egy randira való hajlandóság – főként a nők számára – nehézséget okoz. Ráadásul a mai korban leszűkültek a negyven felettiek ismerkedési csatornái. Sőt ebben a „kor-kategóriában” kerülik is a nyilvános lehetőségeket az új utak keresői. Mi jöhet akkor szóba?
A szórakozóhelyek nem igazán a negyven feletti nők vadászterületei. Többségében a fiatalabb korosztály képviselteti magát ezeken a helyeken, másrészt a kiszemelt pasi valószínűleg nem egyedül érkezett. Ha mégis összejön a dolog, akkor nagy valószínűséggel egyéjszakás kalandba torkollik az egész, aminek aztán pofára esés a vége.
Szóba jöhet még a munkahely, mint lehetőség. Ez veszélyes víz ugyan, de sok munkakapcsolatból alakult már ki igazi szerelmi viszony, majd házasság. Házinyúlra nem lövünk, de azért nem szabad elvetni ezt a lehetőséget sem.
Színházi előadások, koncertek vagy egyéb rendezvények szünetei is kiváló alkalmak lehetnek az ismerkedésre. Itt azonnal adott a közös téma, így hát van miről beszélgetni. Ez hihetetlen nagy előny. Persze mielőtt szóba elegyedünk feltétlenül meg kell győződni arról, hogy a hitves nem ül-e a baloldali széken az előadás alatt, mert csúnya vége lehet az egésznek.
Az internet közösségi oldalainak és az online társkeresők növekvő népszerűségének köszönhetően egy új platform nyílt a negyvenesek számára.
Anya is ezt a lehetőséget választja, hiszen kezdetben anonim szeretne maradni, így hát felfedező útra indul az internet őserdejébe…

Az eddig olvasottakban bizonyára feltűnt mindenkinek, hogy túl sok negatív dolog szerepelt. Sajnálom. Ez van. A párkapcsolati gondokkal küzdő emberek általában lusták. Érzékelik ugyan, hogy gond van, de ők ott megállnak, elgondolkoznak és félrerakják. Halogatás. Ez a kulcsszó, ami miatt felhalmozódnak azok a hibák, – észrevétlenül egymásra rakódva –, amik végül eljuttatják a kapcsolatokat az összeomláshoz. Valóban muszáj eljutni idáig vagy van kiút? Igen van, de nem tudom leírni a TUTI-t, mert mindenkinél mást és mást jelent, ráadásul félre is érthető. Minden igazi párosnak megvan a saját tutija… Hajrá hát!