Mikor húsodba tépek,

még nincs bennem érzelem, lélek,
csak vad vihart kergetve
szállok veled a fellegekbe.

 

Bolyongva kereslek téged,
fejem felett suhogó balítélet
vad vijjogó hangja rikoltozva,
emel egyre, egyre magasabbra.

 

Szomorú szemem tükre a tónak.
Némaságom, sikoly a hallgatónak.
Forró verítékben úszik a testem,
engedd, hogy beléd szeressen!

 

Tépett lelkem boldogságra vágyik.
Vigyél el engem a mennyországig!
Édes csókod mámorítson lassan…
….hagyd, hogy a testedet felkutassam!

 

Neked csak én vagyok szerelmem.
Magamat neked szántam.
Gyere kedves bújj ide bátran,
kezed, hogy kezemben megtaláljam!