Jeges téli estén, forró nappalon,
egyformák a napok a föld alatt.
Barázdált arccal, fásultan, betörve,
a mélyben kis bányászcsapat halad.
Kopott kobakjukban vágatokat járva,
naponta őszülnek, ritkul a hajuk.
A fényen őket asszonyaik várják,
remélve, hogy felér a kasuk.

Izzadó testtel vájják ők az ércet,
mozdulataikra feszülnek az inak.
Lesújt a csákány újra meg újra…
…dolgoznak vállvetve apák és fiak.
Jöttek Mecsekből, Tarjánból sokan,
Biztos munkát, s jobb létet remélve.
Kemény életüknek szűk lakás a bére.
Vajon megérte?