kevés mosoly egy helyen
látod
gyűrött a fejem
a ráncok az egymásba futó élet-árkok
jobbra balra dőlnek
összeütköznek kergetőznek
szemem besüllyedt és a kétség
tükröződik benn
a mélység a végtelen
a megoldatlan megoldó képletem
na és az orrom
amint átszeli arcomat
ez a fejemből kiálló húscafat
műanyag parfüm illatok
mézét elnyelő szívó-torok
kitágulva várja a kort
a szebb jövőt
a lélegzetvételt a következőt
a szám a nagy pofám néha befoghatnám
de nem fogom
az igazságot hajszolom
benne fogaim a megmaradt
kétsoros álom-csapat
nyelvemen érzem
az édes-keserűt
a savany citromot – a rostos belsejűt –
italom az élet a világ
fenékig ittam bádogpoharát
hetvenévesen majd így gondolkodom
az élet-utamon
az évek vágtatva hogy száguldottak tova
törött tükrömben az apró részletek
akkorra már csak Arc Poetica