viharral érkezik tüzelve
észrevétlen beléd oson
szívedet megkalapálva
ott figyel a vánkoson
paplanod alatt verítékben
ezer s meg egyszer vétkezik
elvisz a buja végtelenbe
babrálva lelked húrjait
kávét hoz ágyadba reggel
végig símít egy puha kéz
bújj vissza integet neked
mozdulnál de melóba mész
