Hallgat az alkony
csendes a balkon
belepi lassan a
mámoros éj.
Repül a sóhaj
százezer óhaj
vágyja az álom
gyönge szelét.
Pók a sarokban
lába se koppan
nesztelen várja
az áldozatát.
Macska a kertben
lépdel a csendben
holdfénybe mártva
szép bajuszát.
Sétál az este
az éjfélre lesve
baktat az óra
a perc mutató.
Csendes a balkon
hallgat az alkony
hallgat a szél is
az enyhet adó.
