Vidáman kéklik az ég,
a nap is szenvedélyesen éget,
harmattól csillog a fű,
a bárányfelhő kedvesen béget.

 

Az öreg fák is mosolyogva nézik,
miként a napsugár önfeledten játszik,
a felhők mögé huncutul elbújva,
a szellőfiúval bújócskázik.

 

Tücsök hegedűre ahogy lába bírja,
ropja a hangyával a jánosbogár,
örömükben bukfenceket vetnek,
élvezik, hogy megjött a nyár.

 

Földieper tűzpiros gyümölcsét,
vígan szedi egy gyerekcsapat.
Lepkét, szöcskét kerget egyik másik,
majd, a többi lurkó után szalad.

 

Csinos ruháját magára ölti,
a mezőn zsongó tarka-barka nép.
Hajlongva a langy nyári szélben,
táncot lejt a vidám margarét.